A fájdalomcsillapítás stratégiái

Gyenge-közepes fájdalom, erős fájdalom, vagy elviselhetetlen fájdalom esetén az orvosok más-más szereket ajánlanak, és természetesen a fájdalom időtartama, oka, lefolyása is befolyásolja a gyógyszerválasztást.

A legfontosabb elvi különbség, hogy a periférián, vagy a központi idegrendszerben ható szerről van-e szó. A közönséges fájdalomcsillapítók és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók elsősorban a periférián hatnak, a célmolekulák működését, vagy az ingerületvezetést bénítják.

A központi idegrendszerre ható szerek – ilyen például a morfin – az agyban gátolják a fájdalom élményének kialakulását. Ezek tartós alkalmazásakor azonban hozzászokás és függőség alakulhat ki, és természetesen nagy erőkkel keresnek olyan szereket, amelyekkel ezek kiküszöbölhetők.

Újakat is keresnek…

A modern kutatások érdekes iránya, hogy a gerincvelőben lévő kapurendszer működését befolyásolják, például úgy, hogy ott megakadályozzák az idegsejtek átkapcsolódását, azaz a perifériáról a gerincvelőbe érkező információ agyba történő eljutását. Itt többféle beavatkozási lehetőség van, és már kapható is ezzel a hatásmechanizmussal működő gyógyszer.

Az ember belső fájdalomcsillapítóinak, az endorfinoknak, enkefalinoknak, amelyeknek természetes kötőhelyeihez a központi idegrendszerre ható szereknek kapcsolódnak ahhoz, hogy hatásukat kifejtsék, a gerincvelőben is vannak receptorai. Olyan fájdalomcsillapítókat is keresnek, amelyek ezekhez a receptorokhoz kötődve fejtik ki hatásukat, így a függőség megelőzhető lenne.

Ezek a módszerek önmagukban is hatékonyak lehetnek, de a fájdalomcsillapítás más eszközeivel kombinálva is alkalmazhatók.